A sződligeti horgásztó rövid története

A tó területén az 1900-as évek előtt és röviddel utána agyagbánya működött.
Az akkor technikának megfelelően kézi erővel nagy gödröket ástak és abból nyerték az agyagot.
A kitermelt agyagot lovas szekerekkel vitték a közeli téglagyárba.
A téglagyártás technológiájának fejlődésével a századfordulón már egyre kevesebb agyagra volt szükség.
A szóban forgó téglagyárat a veszteséges termelés következtében 1915-ben felszámolták.
A kiásott gödrök a helyszínen maradtak.
Az első írásos emlék szerint gróf dr Floch Henrich kapott vízjogi engedélyt a vízzel feltöltött tavacskákra.
A vizet az akkor még más mederben folyt Sződ-Rákos patakból, illetve az Ilka patakból nyerték.
Sződliget önálló településsé válása előtt alakult meg a Sződligeti Sporthorgász Egyesület 1949-ben.
Az egyesület tagjai szorgos munkával évtizedek alatt összekötötték az agyaggödröket és így alakult ki a jelenlegi meder. A vízterület 05, hektár, a teljes terület 2,5 hektár nagyságú.
A tóba csak őshonos halak telepíthetők/ponty, süllő, csuka, széles kárász, a növényzet /fák, bokrok, cserjék/ is a természet sokféleségét jellemzik.
A területet 70 horgász tartja karban, gondoskodik a rendszeres haltelepítésről, a terület folyamatos kaszálásáról.
A tavat az Ilka patak látja el friss vízzel és a többlet víz a Sződ-Rákos patakba folyik, tehát a víz folyamatosan cserélődik.
A terület madárvilága sokszínű, változatos.
Nem ritka a hód és a vidra sem, melyek védett, illetve fokozottan védett állatok. Az évtizedek alatt kialakított környezet, az egységes stílusban megépített horgász házikók varázslatos látványt, szívet melengető hatást biztosítanak.
Védjük, óvjuk környezetünket és hódoljunk a bennünket körülvevő növény és állatvilágnak.
Köszönjük elődeink szorgos munkáját.

dr Somogyi István
Sződligeti Sporthorgász Egyesület titkára